HTML

Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Utazások Ázsiában, élet Vietnámban, kalandok és komolyságok. Mindez egy pszichológus tollából, fűszerezve és fotókkal illusztrálva.

Egy pszichológus naplójából

Szeretném figyelmetekbe ajánlani másik blogomat, mely pszichológiai témákat tartalmaz. Élethelyzetekről, sorsokról, mindennapokról írom le a gondolataimat. Minden érdeklődőt szeretettel várok!

Hozzászólások

Vietnám Nemzeti Ünnepe - az ország egyesítésének 36. évfordulója

2011.04.30. 23:34 Sun Flower

Miután Zsófival két nap alatt ismét rendezett kertet varázsoltunk a csaknem dzsungellé burjánzott kővágóörsi kis birodalmunkból, kimenekítettünk közel száz betelepedett pókot a házikóból, fényesre suvickoltunk mindent, és éppen élvezhetővé tettünk mindent, máris vissza kellett jönnünk Budapestre.

Bár szívesen maradtam volna még pár napot, nem panaszkodom, jól esett a munka, és tényleg teljesült minden terv, gyönyörködtünk a Balaton látványában, rácsodálkoztunk Révfülöp most még csendes rendezettségére, forrásvizet (is) ittunk Kékkútról, átlátogattunk Köveskálra és nagyokat beszélgettünk munka közben is, és persze legfőképpen esténként a teraszon.

Ma délutánra pedig visszatértünk, hogy jelen lehessünk az „Édenkert” vietnámi étteremben rendezett ünnepségen, melyen Vietnám egyesítésének 36. évfordulójáról történt a megemlékezés.

Két hét után nagyon-nagyon itthon vagyok, és kicsit távol került Vietnám.
Jó volt ma egy délután erejéig újra ott lenni.
Nézni a filmet az ország mai életéről, látni az ismerős helyszíneket, hallgatni a jellegzetes dalokat és persze a nálunk Csongrádi Kata előadásában kedveltté vált „Millió-millió rózsaszál”-dalt hallani vietnámi nyelven.

Jó volt látnom, hogy Zsófi milyen szinten élvezi azt a különleges hangulatot, ami a mai magyar szokásoktól annyira eltérő.
És a vietnámi boldogság-feelinghez csak egy megjegyzését idézem: „Annyira látszott, hogy ki vietnámi. És nem a külsejük alapján, hanem mert minden vietnámi szélesen mosolygott, miközben a magyarok többnyire komor arccal ültek”.

Hát igen, ez az, amiről mindig írok a blogomban, a vietnámiak örökös mosolya ragyogja be a kinti életünket…

És számomra most az az összehasonlítás volt igazán különleges, hogy a mi nemzeti ünnepünket, március 15.-ét a saigoni tiszteletbeli konzulátuson tölthettem, Vietnám ünnepét pedig éppen itt, Budapesten, ebben a közegben.
 

A kővágóörsi kert itt még kutyatejjel borított dzsumbuj....
Itt már alakul...
Ének és tánc Vietnám nemzeti ünnepén
Zsófi az "Édenkert"  vietnámi étterem kertjében elhelyezett ciklóban

 

4 komment

Címkék: ünnep ország nemzeti vietnám egyesítés

A bejegyzés trackback címe:

https://bencsikandrea.blog.hu/api/trackback/id/tr152868098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wolfyattila 2011.05.01. 09:59:31

Hahó,de jó neked már megint :)
Még Mo-n is vietnámi ünnepségeket látogatsz.:)
Jó a név,Édenkert,esetleg ha az ételekröl írnál valamit,hogy mennyire más vagy hasonló mint odakint?

Sun Flower 2011.05.01. 19:57:43

@wolfyattila: Igazából teljesen magyaros szendvicsek voltak. Meg persze tavaszi tekercs, de az is magyaros ízekkel töltve :)

sellőlány 2011.05.04. 18:45:30

Mi is éppen nagy kertrendezésben vagyunk... :-) Az "utána" képeket mikor rakod fel??? Az is érdekel! Zsófi olyan helyes! Ábelről nem is beszélve... nagyon jóképű a fiatalember! Előjegyzem is jegyzem a barátnőm júniusban születendő kislányának (aki egyébként Zsófi lesz). :-)

Sun Flower 2011.05.04. 22:43:22

@sellőlány:
Utána képek sajnos nem készültek...:(
Várjuk a jövendő menyasszonyokat. Zsófikat és mindenkit :)
süti beállítások módosítása