A TET harmadik napjára lecsengtek a rokoni látogatások, amiktől - félreértés nehogy essék -, kétségtelenül kifáradtunk, de tényleg nagyon élveztük.
Ahogyan azt előzőleg, a meghíváskor éreztük, be is igazolódott, hogy olyan különleges élmények részesei lehettünk, melyeket egy „mezei turista” soha át nem élhet az utazásai során. Belepillanthattunk helyi családok életébe, a legnagyobb ünnepükbe, szokásokba, rituálékba.
És persze összehasonlíthattuk, hogy mindez hogyan zajlik az interneten olvasottakhoz képest.
Kiderült például, hogy a születésnapok mégsem a TET-hez kapcsolódnak, hanem a tényleges születési dátumhoz.
Élénken él azonban a „lucky money” hagyománya, piros borítékban ajándékozzák egymásnak a szerencsepénzt. Olyannyira, hogy mi is részesültünk belőle, kettő borítékkal lettünk gazdagabbak:)
Minden boltban és házban van oltár. Szép szokás, hogy látogatáskor azonnal a házi oltárhoz lépnek, fejet hajtanak előtte és füstölőket gyújtanak.
Időközben a Vietnámban élő többi magyarral is egyeztettünk, így azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy régiónként is mások a szokások.
Vannak területek, ahol az ünnep idején is nyitva voltak az üzletek, és vannak olyanok, ahol a mai napig is zárva vannak, mivel, mint korábban írtam, a Holdújév valójában hét-tíznapos ünnep.
Mi most itt a környékünkön azt látjuk, hogy az üzletek fele van nyitva, ami bőségesen elegendő az alapvető ellátáshoz. Építkezés ügyben is meglepő csend honolt, tegnap jelentek meg újra a munkások, a maguk flexével és egyéb zajongó szerszámaikkal.
Tamás ügyfelei pedig jövő hétfőn kezdenek dolgozni.
Vegyes tehát a kép, a hagyományok megtartása, eltérő, hogy ki hogyan, és hány napra vonul vissza.
Az mindenesetre tény, hogy aki igazán ünnepel, az jócskán belecsap a levesbe.
A rokonok hagyományszerű meglátogatása természetesen motorral történik, és még természetszerűbben együtt jár a sörözéssel...
Mondhatni, TET idején az egy főre eső józanság aránya igencsak csekély mértékű, és legfeljebb a 14 év alatti lakosságra jellemző. Na, meg talán a nők egy részére.
Mint megtudtuk a szomorú statisztikát, a TET harmadik napjára a saigoni kórházak baleseti osztályai olyannyira megteltek, hogy az ágyak mellett a csupasz földön is ellátásra szoruló sérültek hevertek.
Visszatérve az élményeinkhez, az ünnep harmadik napját már főként saját szervezésben töltöttük.
A reggeli ébredés után városnéző túrára indultunk, Tamás nagylátószögű optikájával felszerelkezve. Persze szigorúan kávé után, amihez sikerült megtalálnunk a helyszínt, egy újabb helyi, és nagyon kedves „shop” felfedezése után. Jóllehet Attila azt mondta, abban az irányban nincsenek kávézók, de ismét bebizonyosodott: aki keres, az talál.
Go Cong városa nem igazán turisztikai célpont, az odalátogató nyugatiak száma igen elenyésző. Emiatt az utcákon sétálgatva a szokásosnál is nagyobb feltűnést keltettünk, helyenként komoly nézőtábor sereglett körénk:)
Maga a város, széles utcáival, levegős parkjaival rendezett képet mutat. Jó néhány koloniális épület megmaradt, de sajnos igencsak felújításra szorulnának.
Sétánk során egy gyönyörű kao dai templomra bukkantunk. Egy szerzetes szívélyesen körbevezetett bennünket, még az oltár világítását is felkapcsolta a kedvünkért.
A kertben pedig leültettek bennünket és teával, süteménnyel kínáltak. Utána átkísértek egy másik kis templomba, ahol a hátsó oltárt is megnézhettük. Itt is kaptunk teát és gyümölcsöt.
Miután visszatértünk Thanhék házához, megérkezett értünk Minh és elvittek bennünket autóval a tengerhez. A 30 kilométernyi úton számtalan baleset nyomait láttuk, ezekben a napokban tényleg nem a józan vezetés uralkodik az utakon…:(
A tenger ezen a részen nem alkalmas fürdőzésre, inkább csak látványosság. Annál is inkább az, mert életemben most láttam először barna színű tengert.
Stílusosan kagylóvacsorát ettünk a parti étteremben, majd visszaautóztunk Go Congba. Utána kettesben visszamentünk a búcsúba, hogy végre Tamás is ehessen valami számára is emészthető eledelt:)
Vasárnap délelőtt még egy rövid sétát tettünk a városban, megittuk a szokott helyen a kávénkat, majd mindnyájan autóba ültünk. A házunkhoz érve hálatelten búcsúztunk Thanh családjától.
Ezzel persze messze nem ért véget a TET-ünnepléssorozat. Hétfőn este Saigon kínai negyedében tettünk látogatást, ahol esténként szórakoztató előadások zajlanak. Láttunk sárkányosokat, bűvészmutatványost és meghallgathattuk a legnépszerűbb vietnámi slágereket néhány énekes és zenekar tolmácsolásában.
S hogy az örömnek sose legyen vége, most vagyunk csak igazi várakozásban. Tamás nagyobbik fia, Dávid érkezik hozzánk Anikóval két hétre. Hamarosan indulunk eléjük a reptérre :))))
És izgalommal teli kíváncsisággal várom, milyen benyomásaik lesznek erről az általunk imádott országról….
| Felújításra szoruló koloniális épület |
 |
Ugyanaz, kis lugassal |
Áldozati teríték a már eltávozott családtagoknak |
Kao dai templom |
A kao dai templom temetkezési autója |
Szerzetesek és gyászhuszárok között |
A kisebbik kao dai templom |
Misére hív a harang |
 A templom hátsó oltáránál |
Egy igazán hozzám illő ház :) |
Katolikus templom esti fényekben |
Saigon kínai negyedében |
Sárkányosok a színpadon |
És sárkánytámadás Tamás fején...:) |
Hozzászólások