(A blog dátumozásától eltérően ebben a bejegyzésben a május 8. napunkról irok)
Miután Tamás teljesítette a felkérést, és a délelőtti fényben körülfotózta a magyarok lakta villát, érzékeny búcsút vettünk házigazdáinktól és buszra szálltunk.
Visszaérve Phnom Penh-be, egyenesen a Vellkommen Inn szállóba hajtattunk, ahol előzőleg is megszálltunk. Csalódottan értesültünk arról, hogy nincs szabad szobájuk, sőt, azokban a hotelekben sem volt, amit ajánlottak maguk helyett. Tamás talált az utca túlsó oldalán, pár házzal arrébb egy helyet, de kiderült, hogy a wc-tartály nem működik.
Jóllehet a szállót ausztrál tulajdonos irányítja, az Ázsiában megszokott kommunikációval szembesültünk. Azaz azzal, hogy nem mondanak semmit, hanem az egyik munkatárs eltűnik. Ilyenkor többnyire arra lehet számítani, hogy valamiféle intézkedés történik az érdekünkben, de ezt azért soha nem vehetjük biztosra.
Eleinte türelmesen várakoztunk a recepciónál a lepakolt csomagjainkkal, de egy idő után úgy éreztem, ezúttal semmi nem történik, inkább elindultam feltérképezni a környéket. A közeli utcákban sehol nem láttam szállodát, ezért visszasétáltam, amikor is hirtelen, épp az előbbi hely mellett egy Rose Bar & Hotel feliratra lettem figyelmes. Két lány ült a bejáratnál, és amikor kérdeztem, hogy van e szabad szobájuk, széles mosollyal beküldtek.
Bent még szélesebb mosolyú lányok fogadtak. Nem nagyon voltak túlöltözöttek… Körbeülték a bárpultot, kedvesen invitáltak maguk közé, s egy másodperc után nem volt kételyem afelől, hogy mindenféle örömteli szolgáltatás részese lehetek… :)
Zavaromat leplezve gyorsan kimenekültem a bárból. Visszatérve Tamáshoz kiderült, hogy a WC-tartállyal nem tudott a szerelő megbirkózni, van viszont egy másik kiadó szobájuk, amibe végül szerencsésen becuccoltunk.
Előző nap Siem Reap-ben már valamennyi piaci árus készletét áttúrtuk, hogy fonott karkötőt vásároljunk magunknak/egymásnak, de mindhiába, égen-földön sem találtunk két teljesen egyformát.
Ezért első utunk az éjszakai piacra vezetett, ahol nem kis feltűnést keltettünk. Húsz percen belül gyakorlatilag a piac valamennyi embere, mindenki, aki élt és mozgott, a karkötőkészletek között turkált. Meg is lett az eredmény. Legalább hat típust találtak.
Ekkor meg azért volt nehéz döntenünk, mert nem akartunk nagyon lányosat, de nagyon fiúsat sem. Csaknem megtapsoltak bennünket, amikor végre sikerült kiválasztanunk és egymás csuklójára kötnünk a legmegfelelőbbet. :)
A szerencsés beszerzés után visszasétáltunk a Vellkommen Inn-be, ahol vacsora közben azt is megbeszéltük a tulajjal, hogy másnap reggel 8-tól az egyik tuk-tuk körbevisz bennünket a városban.
Ez azonban mindenképp egy újabb bejegyzés lesz. Nehéz, súlyos élményekkel…
A Rose Bar, ahonnan kimenekültem. Bocs, Férfi-olvasók, nem voltam elég szemfüles, hogy fotót is készitsek a csábos lányokról...
 |
| Kambodzsai utcakép |
 |
| Az utcákon sok mindent árulnak. Aranyhalat is... |
 |
| ... csigát is. |
 |
| Buddhista szerzetesek motoron |
 |
| Benzinárusitás Phnom Penhben. A Pepsi-s palackok újrahasznositása...:) |
 |
| Gyerek motoron... |
 |
| ... és zuhany alatt :) |
 |
Hozzászólások