Már előre izgatottan vártuk ezt a szombati eseményt, ami végül minden várakozásunkat messze felülmúlta. Ez a nap megint felsőfokú jelzőkkel telitűzdelve íródik be a memoárunkba.
A cyclo az itteni hagyományos szállítóeszköz, mondjuk úgy, hogy a helyi riksa, melyben valójában egy személy fér el kényelmesen, de többnyire kettesével ültetik az embereket.
Illetve egyre kevésbé ülhet bele bárki, ugyanis a motorizáció terjedésével a cyclo-val való közlekedés mindinkább háttérbe szorul.
Mint kiderült, a Saigon Cyclo Challenge immár tradicionálissá vált, az idei volt a tízedik a sorban. A Saigon Children’s Charity által szervezett megmozdulás valójában egy jelentős jótékonysági rendezvény, melyen minden magára valamit is adó cég saját csapatokkal képviselteti magát, miközben egyéb módon is szponzorálja az eseményt. A szponzorációból, belépőkből és a fogyasztásból befolyó pénzt a rászoruló gyerekek megsegítésére fordítják.
A büfékben előre megvásárolt jegyekkel lehetett fizetni. Külön meglepő és rendkívül humánus megoldás, hogy a hűtött palackos víz hatalmas, jéggel töltött hordókban korlátlanul és ingyenesen állt rendelkezésre. Csakúgy ingyenes volt a kávé és a tea.
Kicsit úgy éreztem magam, mintha derbin lettünk volna. Igaz, nem tudom, honnan veszem, hiszen még sosem voltam derbin, tehát lehet, hogy sánta a hasonlat J A budapesti lóversenypályához azért mégiscsak túlzás lenne hasonlítanom…
A lényeg, hogy több futamban indultak a csapatok, egy-egy futamot kategóriánként állítottak össze. Így ott voltak bankok, iskolák, utazási irodák, szállodák, kórházak, általános szponzorok munkatársai.
És a végén egy döntő futam az egyes körök nyerteseivel. Indításképp persze volt zenés-táncos bevonulás, pompom-lányokkal, ahogyan kell. Zárásként pedig pezsgődurrogás, szanaszét locsolás… Mindenki nagyon lelkes volt, igazi versenyszellem, izgatottság, erőbedobás és szurkolás érződött.
Külön megemlíteném, hogy a versenyzők között volt egy honfitársunk, aki az egyik saigoni nemzetközi iskolában fizikát tanít a nebulóknak.
A szponzorok között szintén volt magyar, tehát bőven van miért büszkének lennünk!
Természetesen volt tombola is, sajnos nem nyertünk semmit. De legalább mi is jótékonykodtunk J
Tamás végigfotózta a megmozdulást. Mindezt tűző napon, árnyékban 35 fokos hőmérséklet mellett. Nagyon mellette, mert árnyék aztán egyáltalán nem volt. Lett is estére egy kis napszúrás a dologból. Ami ennél fontosabb, hogy remek képek készültek, most csak párat mutatok szemléltetésül. A teljes anyag megtekinthető Tamás honlapján, a panograph.hu-n.
Jómagam Tamást fotóztam:
És pár kocka Tőle:
Hozzászólások