Lassan egy év telt el legutóbbi bejegyzésem óta. Olykor nézem a látogatottsági statisztikát, főként olyankor, amikor egy-egy levelet kapok. Öröm látnom, hogy még ennyi idő után is sokan olvassák vietnami élményeinket:)
És mert többen kérdeztetek a mostani életünkről, úgy érzem, a blog végső lezárása csak akkor lehet teljes, ha beszámolok arról is, hogyan alakult, amióta visszatértünk Magyarországra.
Hogy változatlanul nagyon jól vagyunk, az talán a mellékelt fotókból is látszik.
Vietnami utazásunknak, nagy „kalandunknak” számos tanulsága volt. Talán egy könyvnyi terjedelem sem lenne elég az összeset leírnom…
Dióhéjban annyit: egyetlen percig sem bántuk meg, hogy nekivágtunk, nem kérdés, hogy akkor, abban a helyzetben ezt meg kellett tennünk.
De az sem kérdés, hogy azután meg haza kellett jönnünk. Valahogy éppen úgy vagyunk ezzel, mint Coelho Alkimistája. Talán el kell menni nagyon messzi felfedező útra ahhoz, hogy megértsük: az igazi kincsek, az igazi lehetőségek éppen itt vannak.
Nekünk a tanítás mindenképpen ez, amit az élet is igazolt. Korábban is szerettük Magyarországot, de amióta visszatértünk, különösen sok megerősítést kapunk arról, hogy itt a helyünk.
Tehát köszönjük az érdeklődést, jelentjük, nagyon is jól vagyunk ITTHON!
Közel vagyunk a Családunkhoz, a Szeretteinkhez és sokat dolgozunk, sokkal-sokkal többet annál, mint az utazásunk előtt, 2010-ben.
És közben persze utazgatunk az országon belül, gyakorlatilag minden hétvégén.
A sok-sok utazás után szinte már várjuk azokat a hétvégéket, amikor csak úgy egyszerűen magunk lehetünk, kettesben elpilledve egymás mellett, relaxálva, teljesen kikapcsolódva, itthon.
Sokkal több időt tölthetünk a Családdal, Barátokkal és a különös örömet jelentő Unokákkal. Merthogy közben ismét bővültünk: 2012. április 9-én megérkezett közénk Tamás elsőszülött unokája, Valentin is.
És a sor hamarosan folytatódik... :)
Talán nem túlzás azt mondani, hogy a vietnami vállalkozás volt kapcsolatunk legnagyobb fokmérője. Számos erőpróbát átéltünk, kiálltunk, amelyeknek során edződtünk és főképpen összecsiszolódtunk.
E hónap végén lesz négy éve, hogy megismerkedtünk. Már pár hónap után nem volt kétséges, hogy igazán egymásra találtunk és együtt szeretnénk leélni életünk hátralévő részét.
Mégis, közben szinte folyamatosan jött valami olyan családi esemény, amitől úgy éreztük, hogy az az adott időszak éppen másról, másokról szól, és nem alkalmas a mi egybekelésünkre…
De végre ebben az évben számunkra is eljött a legideálisabb Nagy Nap.
Kétszeresen is „IGEN”-t mondtunk egymásnak, megpecsételve összetartozásunkat.
Augusztus 29-én hivatalosan, az Újpesti Önkormányzat Házasságkötő Termében, nagyon szűk családi körben, a Gyermekeink, Unokáink jelenlétében.
Majd a számunkra igazi ESKÜ-nek, FOGADALOM-nak tekintett szertartás keretében a kővágóörsi Nagyboldogasszony Római Katolikus Templomban, szeptember 8-án.
Amit egy fergeteges, kétnapos buli követett Köveskálon, 90 fős résztvevővel, sok-sok őszinte szeretet-megnyilvánulással, amelynek emléke éppen úgy elkísér bennünket, mint a Vietnamban megélt számos csodálatos élményünk.
| Mielőtt IGEN-t mondtunk az Újpesti Házasságkötő Teremben |
 |
A Nászinduló zenéjére vonultunk  Immáron hivatalos férj-feleségként gyűrűhúzásra készülünk |
 |
Valeszka is velünk volt |
 |
Meseautóban... |
 |
Családi vacsora otthon, tortával, tűzijátékkal  Kővágóörs kőtengerében az egyházi szertartás előtt |
 |
 |
Fogadalomtétel holtomiglan-holtáiglan |
 |
Most már Isten és Ember előtt is összetartozunk... |
 |
Násznép a templom előtt |
 |
"Mókamestereink" felvezetik a köveskáli parti várható részleteit |
 |
Itt öltöztem át először. Természetesen stílusosan a "Desperate Housewives" pólómba :) És már hozom is a pálinkáspoharakat a welcome drink-hez... |
 |
Bográcsokban fő a sok finomság |
 |
Buli a javából |
  |
Kvíz keretében meglepő kérdésekre kellett válaszolnunk :) |
 |
Ábel is velünk bulizott |
 |
Naplementekor ismét átöltöztem. Az ajándékozás perceiben, szőlőlevelekből készült kapu alatt a vietnami tradicionális ao dai ruhámat viseltem |
 |
És ismét másik ruhában, a tortatűzijáték fényében |
 |
A fergeteges tánc képei sajnos nem kerültek lencsevégre... Másnapra meg már nem annyira volt fotogén a társaság :) Csak egy utolsó kép a Napkeltéről:  |
Hozzászólások