Ezen a hétvégén Vietnámban hosszú hétvége volt, mivel szeptember 2-án, csütörtökön az ország a függetlenség kikiáltásának 65. évfordulóját ünnepelte. A történelemben és némileg a blogomban is jártasabb olvasók pontosan tudják, hogy az elmúlt 65 év messze nem telt zavartalan szabadságban, de az esemény jelentősége azért még nagyon is kiemelkedő.

A második világháború előtt Vietnám déli harmada francia gyarmat volt.
Az ország északi kétharmadát Bao Dai császár vezette. Ez a terület az Annami Protektorátushoz tartozott, melyet valójában a francia–vietnami közigazgatási rendszer felügyelt, mintegy bábcsászár szerepet ruházva Bao Dai-ra.

A második világháború idején Észak-Vietnám Japán megszállás alá került egészen 1945-ig.
Időközben Ho Chi Minh 1941-ben megalakította a Szövetség Vietnám Függetlenségéért, azaz a Viet Minh nevű szervezetet, lendületet adva ezzel a nemzeti mozgalomnak.

1945-ben a japánok lerohanták Indokinát, a francia tisztviselőket kivégezték vagy bebörtönözték. Fél évvel később azonban, amikor az USA ledobta az atombombát Hiroshimára és Nagaszakira, kapitulációra kényszerültek.

Ezek az események elősegítették a vietnámi forradalmárok számára a hatalomátvétel lehetőségét. Amikor a japánok kivonultak, Bao Dai császárt elmozdították trónjáról, s a Viet Minh vezetője, Ho Chi Minh Hanoiban, a Ba Dinh téren összegyűlt hatalmas tömeg előtt 1945. szeptember 2-án kikiáltotta a Vietnámi Demokratikus Köztársaság függetlenségét.
Ez a nap azóta nemzeti ünnep Vietnámban.

Kíváncsian álltunk elébe, hogyan is ünnepelnek. A napközbeni eseményekről nem tudok beszámolni, mert a munkám a laptopomhoz szegezett. Tamás belenézett a helyi tv-műsorokba, melyekben visszaemlékezéseket sugároztak.

Koraeste tudtunk csak felkerekedni és bebuszozni a városközpontba. Szemünk-szánk elállt a csodálkozástól a feldíszített utcák láttán. Az, hogy minden épületen zászlók lobogtak, nem lepett meg bennünket. A fákon elhelyezett égősorok annál inkább. Szinte karácsonyi hangulatot éreztünk, hiszen olyan volt minden, mint mondjuk az Andrássy út decemberben. Keveredve az otthoni majálissal, tele lufi árusokkal, különböző mozgójátékokat hurcolászó gyerekekkel.

És persze azon sem lepődtünk meg, hogy valamennyi üzlet éppen úgy nyitva tart, mint a hét bármelyik napján. Itt nincs leállás, a kereskedelemben nincs piros betűs ünnep.
A hivatalok zárva tartanak, nincs ügyintézés ezen a hosszú hétvégén, de az üzletnek pörögnie kell. A Ben Thanh-on is éppen úgy dübörgött az éjszakai piac, mint máskor. Így szerencsésen szert tettünk néhány ajándékra a közelgő hazalátogatásom alkalmából :)

De most kicsit előreszaladtam. Előbb még tettünk egy jókora sétát a belvárosban, majd visszakanyarodtunk a Ben Thanh térhez, ahol a Pham Ngu Lao utcával párhuzamos parkban mindig zajlanak az események. Ez alkalomból felállítottak egy színpadot, nézőteret széksorokkal.
Mire odaértünk, teltház volt, türelmes várakozással. Tamás előrement a színpad közelébe pár fotót készíteni, s közben észrevette, hogy a sorok között még van pár üres szék. Megcéloztuk, hogy helyet foglaljunk. Már éppen beoldalaztunk volna az egyik sorba, amikor egy biztonsági őr odajött, és az első sor felé irányított bennünket. Majd jött elölről egy újabb biztonsági ember, aki egészen a feldíszített asztalokig vezetett és intett, hogy foglaljunk helyet.

Így történt, hogy az ünnepi előadást díszhelyről nézhettük végig. Várakozásunkkal ellentétben nem volt semmilyen beszéd, csak nagyon szép és tartalmas, zenés-táncos előadás. Az időnkénti tapsviharból ítélve a legnagyobb vietnámi sztárok előadásában.
A háttérben filmeket vetitettek a régmúlt eseményeiből, és meg kell vallanom, hogy a képeket látva, a lélekig ható zenét hallva bizony néha könnyek szöktek a szemembe.
Mindketten feltöltődve, érzelmekkel telve álltunk fel az előadás végén.

S amint kiértünk a térre, megkezdődött a tűzijáték. Tátott szájjal néztük a közel félórás fényjátékot és kicsit kárpótolva éreztük magunkat az otthoni augusztus 20-ra gondolva, ami ebben az évben a távollétünkben telt....
 

Az első öt fotó mögé feltettem filmfelvételeket. Érdemes a képekre kattintani, átadják a hangulatot... Saigon teljes diszben. És motorosok tömegében...

A Városháza előtt, Hó apó szobránál

Saigon, Operaház

Részlet az ünnepi előadásból:

Újabb részlet:

A finálé, hulló csillámokkal. Sajnos, itt már a fényképezőgépem merülőfélben volt, csak fotót tudtam késziteni...

El sem hiszem, hogy itt ülünk a diszasztalnál....

Tűzijáték Saigon felett...

... és még...