A napfény szerelmeseként igazán egy panaszszavam sem lehetett tavasszal. Folyamatosan sütött a nap, a három hónap alatt mindössze háromszor esett az eső, azok is inkább csak rövid záporok voltak.

Kicsit félve gondoltam a monszun idejére, arra, hogyan fogom bírni az örökös esőzést. Mindenki azzal nyugtatott, hogy nincs min aggódni, a monszuneső teljesen bejósolható. Az esős évszak napra pontosan kezdődik, minden év május elsején, eltart szeptember végéig, és a napnak mindig azonos időszakában esik. Pontosabban nem csak esik, hanem függönyszerűen szakad. De lehet vele tehát kalkulálni, kiszámítható, olyankor nem kell kimenni az utcára.

A klímaváltozás hatásai azonban itt is érződnek rendesen. Már azzal kezdődött, hogy az idén május elsején semmilyen monszun nem kezdődött. Május 15-én, amikor hazamentünk, esőnek még csak nyomát sem láttuk.

Otthon viszont kaptunk belőle rendesen…

Mire egy hónappal később visszatértünk, a monszun is beköszöntött Saigonban. Azonban teljesen más, mint amilyennek korábban leírták.

Nem esik minden nap. Viszont van, hogy egész nap, megállás nélkül. Többnyire hétvégére időzít, amikor éppen sétálnánk, bóklásznánk a környéken.
És a legváratlanabb pillanatokban érkezik. Olykor csak pár percre, épp annyi időre, míg beöltözünk az esőkabátunkba. Olykor meg órákig zuhog.
A napsütéses órák száma lényegesen kevesebb, mint ami a komfortérzetemhez szükséges lenne, így viszont mostanság nem fenyeget a leégés veszélye :)
Megtanultuk, hogy nem lehet esőkabát nélkül elindulni. Persze ez sem ment egyik napról a másikra. Így mára már öt esőkabáttal lettünk gazdagabbak... :)

S amikor igazán belelendül, nem kis kihívást jelent a hazatérés..
Ezen a képen még csak gyülekeznek a felhők. Rákkattintva látható, milyen, amikor lezúdul...