Ma minden szempontból ünnepi az itteni hangulat. Mindenfelé díszítik az utcákat, mert egyrészt holnap lesz 35 éve annak, hogy Saigon feltétel nélküli kapitulációjával véget ért a vietnámi háború. Másrészt május elseje itt is a munka ünnepe.
Harmadrészt leginkább mi vagyunk ünnepi hangulatban. Éppen ma másfél éve, hogy Ámor kiemelt feladatának tekintette két bolyongó lélek egymásra találásának fondorlatos megoldását. Köszönjük Ámor, a fondorlat bevált, a nyíl célba talált, éljen a SZERELEM!!!
Délelőtt bebuszoztunk a központba, ezzel nem mindennapi élményt nyújtva a saigoni tömegközlekedést használó polgároknak. Nyugatiak ugyanis nemigen veszik a bátorságot az ilyesmire, így tényleg csodálkozó tekintetek övezik mindig az utazásunkat. Mi már nem annyira csodálkozunk, megszoktuk a furcsaságokat, a szállításra kerülő legkülönfélébb dolgokat.
Fotókat készítettünk, de sajnos – vagy inkább szerencsétekre –, a buszban terjengő szagot nem tudtuk dokumentálhatóan megörökíteni.
Na, nem egészen olyat kell elképzelni, amikor az otthoni nyári kánikulában, vagy bármikor, csúcsforgalomban felszáll pár hajléktalan a tömött 7-es buszra... Talán egy fokkal elviselhetőbb. Tamás szerint több fokkal is. Valahogy a rothadó zöldség, a romlott hús és a napok óta nem ürített kuka sajátságos, semmihez sem hasonlítható keveréke. Azért a légkondi legalább működött...
Amikor leszálltunk a buszról és végre bátrabban mertünk levegőt venni, akkor viszont olyan hőség csapott meg bennünket, ami minden eddigit felülmúlt. Kb. 40 fok árnyékban.
Ettől függetlenül lelkesen vettük célba az utazási irodákat, hogy jegyet vásároljunk Kambodzsába. Mondjuk meglehetős naivitás volt a részünkről azt feltételezni, hogy a hosszú hétvégére egyetlen üres helyet is találunk, miközben pontosan tudtuk, hogy rengetegen töltik ezt a pár napot odaát.
Az első irodában ki is józanítottak bennünket, hogy nem csak holnapra, de egyáltalán, az elkövetkezendő öt napra minden busz fullra megtelt. Pedig óránként indulnak.
Míg a következő iroda felé sétáltunk, felidéztük, hogy az itteni magyarok is már legalább egy hónapja előrelátóan lefoglalták a helyüket.
Mi nem tehettük, nem tervezhettünk fixen, hiszen hetek óta a különleges fotós-engedélyre várunk, hogy Tamás megörökithesse az ottani csodákat. Most kaptunk végre zöld jelzést, most meg lehet, itt kell ragadnunk...
Megbeszéltük, hogy legfeljebb Dalat felé vesszük az irányt, vagy másfelé, valamerre csak lesz még hely. A lényeg, hogy elhagyjuk Saigont. A két hónapos lakásbérletünket már így is meghosszabbítottuk egy héttel, nem húzzuk tovább az időt, meg amúgy is ideje világot látnunk egy kicsit :)
A szerencse mellénk szegődött, mert a következő irodában még éppen tudtak jegyet adni egy holnap délben induló buszra. Igaz, ez csak a mostani fővárosba, Phnom Penh-be megy, de úgyis azt is megnéztük volna, akkor most az ottani látnivalókkal kezdünk. Aztán jöhet Siem Reap, Angkor és Koh Ker.
A sikeres jegyvásárlás után sétáltunk egy nagyot a békegalambos, vöröscsillagos díszbe öltözött városban, majd egy fantasztikus ebéddel ünnepeltük meg mind az eddig együtt töltött időt, élményeket, mind az elkövetkezendőket :)
A turistanegyedben van egy különösen kedvenc helyünk, a Sa-Sa étterem. Mivel szinte sosem nézem az étlapon a desszertek listáját, csak ma fedeztem fel, hogy palacsintájuk is van. Görög salátát rendeltem és egy ananászos, csokiöntetes kedvencemet. Tamás vietnámi levest evett és karamellázott sertéshúst, rizzsel. Mindezt big-size Tiger beer-rel öblítettük le.
Fiúk, nem csalás, nem ámitás, 640 ml az üveg ürtartalma! Na, azért a helyzet nem teljesen fenékig tejfel, öklömnyi méretű jégkockával lehet csak hidegen tartani...
A szállásunk felé jövet elbúcsúztunk kedvenceinktől. Az egyik nénitől azok közül, akiktől rendszeresen vettük a cigarettát. Mindig torokszorító jelenet volt, ha épp nem volt kartonnyi adagja, csak pár doboz. Az már ugyanis meghaladta a számtan tudását. Ilyenkor rendre meg kellett kérnie egy járókelőt, hogy számolja ki neki, mennyit kell fizetnünk és mennyit kell visszaadnia.
A másik néni, aki másik irányban van, ezért kimaradt a búcsúkörből, a tenyerére szokta felírni az összegeket, de sem összeadnia nem sikerült soha pontosan, sem a visszajárót kiszámolnia.
A legkedvesebb nénink azonban a sarki árus, akitől minden nap megvettük a bagettszerűséget (banh my). Nagy türelemmel tanította nekünk a számokat, s ugyan igazi eredményt nem tudunk felmutatni belőle, de azért egészen jól elkommunikáltunk egymással.
Megtudtuk, hogy 53 éves és nagyon elismerően mosolygott, amikor megtudta az én koromat. Pedig pár évvel még kevesebbet is mondtam :) Hogy miért, azt persze ne kérdezzétek, Tamás sem érti, én meg máig sem tudom az okát...
Bepótoltuk a restanciánkat is. Három házra tőlünk van egy Fito Museum, ami a tradicionális vietnámi orvoslás történetét mutatja be. Végre ma megnéztük, és megállapítottuk, hogy nagy kár lett volna kihagyni. Hihetetlenül gazdag gyűjtemény, s azon kivül, hogy bizony nagyon tudtak már régen is valamit, azaz mindent a füvek, növények gyógyitó hatásáról, különleges a berendezés. Mind a négy emeletnyi lépcső, mennyezet, ablaktábla, bútorzat gyönyörű fafaragásból készült. Még egy angol nyelvű filmet is levetítettek nekünk.
Kicsit meglepődtünk a belépő árán, 350 forintba került, miközben eddig a legnagyobb múzeumokban sem fizettünk többet kettőszáznál. Mondjuk rejtélyes is, hogy miből tartják fenn őket... És ez az élmény bőven megérte az árát.
Azzal az érzéssel tértünk vissza az apartmanunkba, hogy egy csodálatos korszakot zárunk le most az életünkből.
Nem tudtunk mindenkitől búcsút venni. Volt, akitől nem is akartunk.
Például a kis és nagy vietnámi süninek nevezett lényektől. Pedig lehet, még visszasirjuk ezeket az ártatlan teremtményeket, amikor testközelbe kerülünk más jószágokkal...
Mert holnap: irány Kambodzsa!
Ha nem írok új bejegyzést pár napig, akkor se aggódjatok. Nem veszünk el, legfeljebb csak az ottani látnivalókban....
| A buszon szállitott csomagokat nem annyira sikerült lefotózni. Az a nyitott kék vödör semmiség a nem látható, szagokat eresztő szatyrokhoz képest... |
 |
| Kalauzlány védőfelszerelésben :) |
 |
| Ünnepre készül a város |
 |
| A 640 ml-es Tiger beer |
 |
| A mi ünnepünk alkalmából szivecskésre formáztam a csokiöntetet a palacsintámon :) |
 |
| Tamás a park öntözőrendszerében frissül |
 |
| - Ha egy csomag 15.000 dong, akkor mennyit is kell kérnem két csomag cigarettáért? |
 |
| Vettem a mai vacsorához is két banh my-t. |
 |
| A Fito Museum legfelső szintjén |
 |
| Búcsút veszünk a service apartmantól is. A nagyon kedves személyzettől, akik nem csak minket, de a Buddhát is rendre ellátják mindenféle jóval :) |
 |
Hozzászólások