HTML

Online Pszichológus

Vietnám, napfény, rizsföldek, nádkunyhó

Utazások Ázsiában, élet Vietnámban, kalandok és komolyságok. Mindez egy pszichológus tollából, fűszerezve és fotókkal illusztrálva.

Egy pszichológus naplójából

Szeretném figyelmetekbe ajánlani másik blogomat, mely pszichológiai témákat tartalmaz. Élethelyzetekről, sorsokról, mindennapokról írom le a gondolataimat. Minden érdeklődőt szeretettel várok!

Hozzászólások

257. blogbejegyzés Vietnamról

2011.11.01. 10:27 Sun Flower

Igen, számomra is meglepő, mennyit írtam a kalandjainkról, az élményeinkről.

Van olyan, amikor az Élet tálcán kínál lehetőségeket, megoldásokat, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagynunk és elszalasztanunk.

És van olyan helyzet, amikor nehéz szavakba öntenünk az érzéseinket.
Számomra a búcsú helyzete éppen ilyen....:(

A naplóm most bezár, mert az élet Magyarországon folytatódik.
ÉG ÁLDJON, VIETNAM!
 

Utolsó saigoni képünk
 

3 komment

Címkék: búcsú saigon vietnam

A bejegyzés trackback címe:

https://bencsikandrea.blog.hu/api/trackback/id/tr703344343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ildiko14 2011.11.01. 20:53:39

Szia Andi,
kívánok nektek ugyanilyen élménydús, szeretetben gazdag napokat itthon, Magyarországon is. :) Tudom, hogy úgyis úgy fogod fel ezt a költözés dolgot, hogy hálát adsz azért, hogy ennyi időt ott tölthettetek és mennyi mindent adott nektek ez az ország. :) Úgyhogy ilyen hasznosságokat nem írok. Remélem, hogy itthon is írni fogsz valamiféle blogot, mert nagyon megszerettem az írásaidat. :) Jó utat hazafelé, ha még ott vagytok! Ildikó

sellőlány 2011.11.07. 17:03:06

Többször is el kellett olvasnom, amit írtál... és csak nézek ki a fejemből. Ezt most hogy? Mikor? Miképp??? Persze örülök, hogy itthon lesztek, a családhoz, barátokhoz közel. A másik oldalról meg értetlenül állok... ebben a politikai káoszban, lenullázódott morális hangulatban, anyagilag lehetetlen gazdasági időszakban vajon miért akar valaki hazajönni és itt bármit is dolgozni, alkotni??? Mi épp most tartunk ott, hogy el akarunk, de nagyon... (bocs, ha OFF voltam)
süti beállítások módosítása